A DVTK-val a magyar labdarúgás nyerte a legtöbbet

Sokkot kaptam. Nem emlékszem a vezető gólunkra, csak arra, hogy keresem a bírót a szememmel, nem szívja-e vissza? De gól, ez már biztos. Megadta! 1-0. Tízezer infarktusközeli állapotban ordító piros pólós ember, akár a Guinness-rekordokba is bekerülhetnénk; szimplán orvosi csoda, hogy mindenki túlélte. A jelentéktelen számú Vidi-drukker halkabban enbékettőzik, mi pedig felrobbantjuk az új arénát, Diósgyőrben az üvöltés a hanggránát....

Olvass tovább

A Diósgyőr közérzeti kérdés

Diósgyőr közérzeti kérdés. Így volt ez ötven éve is. Ha nyert a csapat termelt a gyár, ha kikapott, még az acél sem izzott elég pirosan. Nem az elfogultság mondatja velem: a DVTK az ország legcsodálatosabb csapata. Sokszor meghaltunk, de mindannyiszor feltámadtunk, mint valami számítógépes játékban, ahol hiába puffantanak le, újrakezdhetjük, mert sok életünk van. Megszűnés szélén senki nem táncolt annyit,...

Olvass tovább

Az én fociológiám

A foci a földkerekség legcsodálatosabb játéka. A magyar is. Csak azért bocsátom ezt előre, mert egy kedves ismerősöm azt mondta: szereti a focit, de nem mazochista, hogy magyar meccset nézzen. Nekem a magyar labdarúgás a mindenem és büszkén vállalom ezt a perverziót akkor is, ha kigúnyolnak érte. Hiába látom, hogy micsoda bombát ereszt meg Cristiano Ronaldo, vagy milyen cselekkel kápráztatja...

Olvass tovább