Itt vagy most

Varázsolj nekünk!

Marco Rossi élete legszebb napjának nevezte, hogy kinevezték a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának. Hasonló reakciót még egyetlen kapitánytól sem hallottam, pedig többségében magyarok vezették nemzeti tizenegyünket. Az nem ritka, hogy egy edző szorgos munkát, profizmust ígér. Szenvedélyt már valamivel kevesebben, szeretetről pedig senki nem beszél. Marco Rossi mindezt csokorban kínálja: „profizmust, szenvedélyt, szeretetet és rengeteg munkát ígérhetek, amelynek eredményeként...

Olvass tovább

A DVTK-val a magyar labdarúgás nyerte a legtöbbet

Sokkot kaptam. Nem emlékszem a vezető gólunkra, csak arra, hogy keresem a bírót a szememmel, nem szívja-e vissza? De gól, ez már biztos. Megadta! 1-0. Tízezer infarktusközeli állapotban ordító piros pólós ember, akár a Guinness-rekordokba is bekerülhetnénk; szimplán orvosi csoda, hogy mindenki túlélte. A jelentéktelen számú Vidi-drukker halkabban enbékettőzik, mi pedig felrobbantjuk az új arénát, Diósgyőrben az üvöltés a hanggránát....

Olvass tovább

A Diósgyőr közérzeti kérdés

Diósgyőr közérzeti kérdés. Így volt ez ötven éve is. Ha nyert a csapat termelt a gyár, ha kikapott, még az acél sem izzott elég pirosan. Nem az elfogultság mondatja velem: a DVTK az ország legcsodálatosabb csapata. Sokszor meghaltunk, de mindannyiszor feltámadtunk, mint valami számítógépes játékban, ahol hiába puffantanak le, újrakezdhetjük, mert sok életünk van. Megszűnés szélén senki nem táncolt annyit,...

Olvass tovább

Az én fociológiám

A foci a földkerekség legcsodálatosabb játéka. A magyar is. Csak azért bocsátom ezt előre, mert egy kedves ismerősöm azt mondta: szereti a focit, de nem mazochista, hogy magyar meccset nézzen. Nekem a magyar labdarúgás a mindenem és büszkén vállalom ezt a perverziót akkor is, ha kigúnyolnak érte. Hiába látom, hogy micsoda bombát ereszt meg Cristiano Ronaldo, vagy milyen cselekkel kápráztatja...

Olvass tovább